A két lábon járó sötétség asszonya lettem. Milyen furcsa ez így kimondva. Borzongató, mégis természetes. Mi más is lehetne, mint természetes az öröklét. Azon az estén izgalmasan szép ajándékot kaptam, amit élvezettel tapasztalva tettem magamévá. Akkor éjjel megtaláltam önmagam; jobban, mint azt valaha képzelhettem volna. Én, Rowan Curry, az egyszerű lány, akit az utcára dobtak, mint a szemetet; akit százszor eltiportak, mint a rét füvét, most a homályt járom és élem világom új mesterem, alkotóm, szerelmem mellett. Ah… Zakariah… a férfi, aki megváltoztatta életem…Mit megváltoztatta… Újjáalkotta.
Azóta keresem az alkalmat. Gyűjtöm a bosszúvágyat, hogy megtegyem, amit a kirakat előtt állva, dühöngve tervezgettem. Sokszor elképzeltem, hogyan osonok be a jól ismert, feledhetetlen szobába, mint söpröm félre a gesztenye fürtöket a nyugvó, alvó arcról. Utána pedig a pillanat, ami az elégtételek elégtétele lenne: magamévá tenni azt az embert, aki valamikor az életemet jelentette, de mára már csupán egy senki. Egy test, egy darab hús, ami ficánkol, életet imitál és azt hiszi övé a világ. Egy könnycsepp nem sok, annyit sem ejtett értem, mikor eltűntem szánalmas kis világából. Egy könnycsepp nem sok, annyit sem fogok ejteni, mikor mostanra tökéletesen elsajátított technikával belemélyesztem szemfogaimat, hogy addig lakmározzak pezsgő és életteli nektárjából, amíg kőszíve utolsót dobban. Akkor majd távozom, elégtétellel a tarsolyomban. A világ is jobbá lesz egy aljadék nélkül. Ha nem lennék, ami vagyok, talán örömömben még a napfelkeltét is megnézném… hihi… vicces egy gondolat.
Azóta keresem az alkalmat. Gyűjtöm a bosszúvágyat, hogy megtegyem, amit a kirakat előtt állva, dühöngve tervezgettem. Sokszor elképzeltem, hogyan osonok be a jól ismert, feledhetetlen szobába, mint söpröm félre a gesztenye fürtöket a nyugvó, alvó arcról. Utána pedig a pillanat, ami az elégtételek elégtétele lenne: magamévá tenni azt az embert, aki valamikor az életemet jelentette, de mára már csupán egy senki. Egy test, egy darab hús, ami ficánkol, életet imitál és azt hiszi övé a világ. Egy könnycsepp nem sok, annyit sem ejtett értem, mikor eltűntem szánalmas kis világából. Egy könnycsepp nem sok, annyit sem fogok ejteni, mikor mostanra tökéletesen elsajátított technikával belemélyesztem szemfogaimat, hogy addig lakmározzak pezsgő és életteli nektárjából, amíg kőszíve utolsót dobban. Akkor majd távozom, elégtétellel a tarsolyomban. A világ is jobbá lesz egy aljadék nélkül. Ha nem lennék, ami vagyok, talán örömömben még a napfelkeltét is megnézném… hihi… vicces egy gondolat.
Milyen furcsa az élet. Aki kiszolgáltatottá tett másokat, az most kiszolgáltatott lesz… nekem… Most is mosolyognom kell, ahogy csak rágondolok.
Igen. Ez a tökéletes bosszú… hihi… Megajándékozom magam… Ma éjjel megteszem…
Igen. Ez a tökéletes bosszú… hihi… Megajándékozom magam… Ma éjjel megteszem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése