Első szerelmem története

Szerelmes vagyok! Legalábbis szerintem… Ilyen férfit nem ismerek másikat! Csodaszép barna szeme van. Meg olyan a haja színe is, mint a kakaónak, amit anya csinál esténként. Nagyon szeretem a kakaómat – ezért is tetszik annyira a haja.

Erős is! A múltkor is láttam, amikor azokat a borzasztó nagy szatyrokat segített felcipelni egy néninek az emeletre.

Tetszik a szakálla és a bajusza is, és az sem zavar, ha megszúr, amikor puszit ad. Csodaszép, napsugár - mosolya van. Azért napsugár, mert nekem is mosolyognom kell, amikor rám nevet és olyan vidámak leszünk tőle, mint csak igazán szép napsütéses nyári napokon.

Azt mondtam már, hogy fütyülni is tud? Szeretem hallgatni, amikor fütyörészik autószerelés közben. Mikor a füvet nyírja, én a függöny mögül, az ablakból lesem.
Minden nap, amikor kismutató a négyesre a nagy mutató meg felfelé mutat én már a kapuban állok és várom, hogy bekanyarodjon az utca végén, azzal a nagyon-nagy autóval, amit teljesen egyedül szokott vezetni. És mikor abbahagyja a brümmögést, akkor kiszáll Ő. Én pedig nem bírom tovább türtőztetni magam és odaszaladok hozzá. Ő pedig a karjába kap és óriási szúrós puszit nyom az arcomra. Mindig ezt mondja ilyenkor:

-         "Szia Törpilla! Örülsz, hogy Apa hazajött?"

És én örülök, nagyon örülök, mert újra az első, igazi és örök szerelmemmel tölthetem a délutánt!

Szeretlek Apukám!